PandArte

Az első komoly interjúm!

2013. január 02. - PandArte

Jobb évkezdést el sem képzelhettem volna! Elkészült az első komoly interjúm, amiben olyan kérdésekre válaszolhattam, amik egyáltalán nem átlagosak, általuk pedig olyan még jobban megismerhetitek a blogomat és PandArte szellemiséget...Kicsit hoszú, de üdítő elolvasni:)

"Karácsonykor sok az angyal. Mi viszont egy védőszentet kaptunk el nektek. Bár, ahogy így elnézem, angyalnak sem utolsó! A magyar divatbloggerek között az egyik kuriózum Bánhidi Dóra (Pandarte). Van ebben a csajban valami hihetetlen nagy szenvedély és lendület, ami inspirál. Jó olvasni, nézegetni, nyomon követni a blogját. A pandamaci fekete-fehér, a fekete-fehér Chanel óta az elegancia védjegye. A Pandarte pedig a magyar kézműveseké.

 

Tudod, hogy hívják a kézművesek védőszentjét?

 

Bevallom, fogalmam sincs! Utánanéztem az interneten, de minden kézműves szakmának más volt a védőszentje…egyébként összefoglalóan én szívesen elvállalnám ezt a szerepet.

Totemállatod a panda. Sokan a „Pandamacik királynőjének” tartanak. Simogattál már igazi pandát?

 

De jó, ezt a jelzőt még nem is hallottam! Olyan közel még nem kerültem a pandákhoz, hogy meg is simogassam őket, de a schönbrunni állatkertben láttam már élőben! Ráadásul akkora szerencsém volt, hogy pont abban az időszakban egy bébipanda született, akit Fu Longnak hívtak, nagyon édes volt!

Meg tudod mondani, mikor kezdődött a szerelem a magyar kézművesekkel?

 

Ez az elsöprő szerelem 2006 körül kezdődött. Akkor dolgoztam életemben először televíziónál, a dunaújvárosinál, és ott vettem észre, hogy nagyon vonzanak az olyan emberek, akik tehetségesek valamiben. Mindig olyan riportokat szerettem volna készíteni, amiben bemutatom őket. Aztán 2008-tól a Viva Tv-nél dolgoztam szerkesztőként, de ott sajnos nagyon kevés lehetőségem volt arra, hogy folytassam ezt a vonalat. Barátnőm, Festy (a Festy in Style bloggere) akkor már több mint egy éve blogolt, és többször említette nekem, hogy miért nem ott mutatom be ezeket az embereket. Eleinte annyira ez nem foglalkoztatott, de aztán, amikor egy kis érzelmi válságba kerültem, az energiáimat ebbe fektettem bele…nagyon jó érzés volt létrehozni valamit, amivel tudtam, hogy értékes dolgot fogok képviselni. Így kezdtem el 2011 áprilisában a PandArte-t, azóta pedig nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkoznék vele!

Miért lett a szívügyed?

 

Ezt racionálisan nem nagyon tudom megfogalmazni, egyszerűen mélyen belülről jön egy érzés, hogy segítsek ezeknek az alkotóknak. Ha valamit ennyire ösztönösen érzek, akkor tudom, hogy jó úton járok. Azt szeretném, hogy a PandArte egyet jelentsen egy olyan minőségi „csatornával”, ahol azok az emberek, akik ennyi energiát fektetnek a kreatív munkájukba, be tudjanak mutatkozni olyan formában, ami nekik és a közönségüknek is tetszik. Ezért törekszek a személyes interjúkra és fotózásokra, ezért találtam ki a Nyüzsi Vásárt, ahol családias közösségként tudnak megjelenni a kézművesek, és ezért szeretnék jövőre már forgatni is velük. Nagyon szeretem a vizuális kommunikációt, és ha valamit szépen mutatsz be, akkor az biztos, hogy eredményesebben talál célba!


A blogod nagy népszerűségnek örvend.  Egy kicsit azért szkeptikus vagyok azzal az állítással szemben, hogy a blogolásból meg lehet élni. A firkászoknak sose ment könnyen.

 

Ezzel nem csak te vagy szkeptikus! Bátran kijelenthetem, hogy tapasztalataim és blogger társaim véleménye szerint sem lehet megélni itthon a blogolásból, tisztelet annak a pár kivételnek. Amikor elkezdtem, nem is gondoltam egyébként erre, de most, hogy már haladok előre, foglalkoztat ez a téma. Nagyon remélem, hogy hamarosan itthon is nagyobb bizalommal fordulnak majd felénk a kisebb-nagyobb cégek, mert észreveszik, hogy a hétköznapi közönséget rajtunk keresztül hatékonyabban tudják elérni. Szerencsére már egyre több helyről hallom, hogy nagy erőnk van, pláne, ha a különböző tematikájú blogok összeállnak és csoportként, nagyobb felülettel próbálnak érvényesülni.

Hihetetlen kalandvágy és lelkesedés hajt. Soha nem eresztesz le, fáradsz el?

 

Őszintén? Nem nagyon! Ha kicsit le is eresztek, akkor hamar túllendülök a nehézségeken, nem szeretek sokat elidőzni a problémákon, inkább a megoldásokat keresem. Egyébként Festyvel nagyon sokat találkozunk, együtt járunk a különböző sajtóeseményekre és közösen szoktunk ötletelni azon, hogyan és hová fejlődhetnénk. Szeretünk olyan kis projekteket kitalálni, amibe több bloggert is bevonhatunk, ebben nagyon sok lehetőséget látok.

Mitől lesz valaki trendi?

 

Bár nem szeretem ezt a szót, de attól mindenképp, ha felvállalja a saját egyéniségét.

Szerinted fontos, hogy kövessük az uralkodó divatirányzatokat vagy valami egészen mást tartasz szem előtt?

 

Szerintem ez egyáltalán nem fontos, ugyanakkor akaratlanul befolyásolják az ízlésünket. Az a legjobb, ha mindenhonnan elcsípünk egy kicsit, ötleteket merítünk a külföldi oldalakról, barátnőktől, turikból, majd ezt az egyveleget a saját, aktuális ízlésünkre formáljuk.

Mi az, amit elsőként megnézel egy szetten, ha veled szembe jön az utcán?

 

Az összhatást! A színeket, formákat, külön a kiegészítőket és a cipőket.

Minden nap másban (ékszer) villantasz? Unokáid rengeteg kis dobozkát fognak majd örökölni tőled a nagyi kincseivel?

 

Hát nagyon remélem! Sok ajándék ékszert kapok a különböző alkotóktól, ami tényleg fantasztikus érzés. Pláne akkor, amikor azt érzem, hogy ismerik az ízlésemet.

Nőtt már ékszer (tervező) a szívedhez?

 

Naná, több is! Nagyon szeretem Nemesi Annát, a Fércműveket, Vadjutkát, a MIMM- textildesign-t vagy Soie Essentielle-t, akivel már egy közös, mini kollekciónk is van. Egyébként nagyon jó érzés, amikor megkérdezik, hogy hol vettem a kiegészítőimet, és azt mondhatom, hogy magyar tervező munkája.

Mitől más egy kézműves ékszer, mint a márka kiegészítők?

 

Attól más, hogy azok személyesek, tudom, hogy rengeteg energiát fektettek bele és történetük van.

Mi lesz, ha kiábrándulsz vagy megunod a PandArte-ot?

 

Ááááá, olyan nem lesz! Azt tudom inkább elképzelni, hogy majd indítok egy másik blogot is…nagyon érdekelne például egy férfi-női kapcsolatokat boncolgató internetes napló, amit egy fiúval írnék közösen. Ez örök és megunhatatlan téma.

Van B-terved vagy erre tetted fel az életedet?

 

A blogom jelenleg hobbi, pénzt más munkákkal keresek.  A Viva Tv-nél még mindig szerkesztő vagyok, és nemrég marketingfelelős lettem a Mamas & Papas budapesti üzletében.

Érnek kudarcok?

 

Jó kérdés! Mit értünk kudarc alatt? Egyébként leginkább pozitív élmények érnek a blogolással kapcsolatban, amik hamar feledtetnek minden kicsi negatívat. Imádok például egy szimpla levelet kapni, amiben megírja az egyik olvasóm, hogy mennyire meg tudja színesíteni az életét a PandArte, olyankor fülig ér a szám. Ami viszont a legnagyobb szeretetbomba számomra, az a Nyüzsi Vásár! Hihetetlen, mennyire fel tud tölteni, amikor látom, hogy én hoztam létre ezt a nyüzsgő kis forgatagot, ahol az azonos érdeklődésű emberek találkozhatnak.

Kreatívnak születni kell? Te örökölted?

 

Na, ezen a kérdésen rendesen elgondolkodtam, még az olvasóimnak is feltettem a Facebook oldalamon, és érkezett is egy olyan idézet, amivel teljesen egyetértek. „A kreativitás az a minőség, amit a cselekedeteidbe viszel. Ez egyfajta hozzáállás, egy belső megközelítés, egy más szemléletmód, mindenki lehet kreatív. Bármit is csinálsz, ha azt örömmel, szeretettel csinálod, ha cselekedetedet nem pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, akkor az kreatív lesz”. (Osho) Én egyébként sokat tanultam anyukámtól, akinek megvan az a képessége, hogy bármiből tud alkotni, nagyon sokszínű. Gyerekkoromban én is ezt tettem, ha nem kaptam meg például egy játékot, akkor megcsináltam saját magam.


Balaton parti lány vagy. Hiányzik a megnyugtató, kék víz?

 

A Balaton a szívem csücske. Tényleg meg tud nyugtatni, ki tud kapcsolni és minden pillanatban le tud nyűgözni, amikor csak meglátom. Imádom, hogy mindig más arcát mutatja meg, és bár szerencsére viszonylag sok időt töltök ott egy évben, még mindig vannak olyan helyek, amik újak a számomra. Idén nyáron például az volt a legnagyobb élmény, amikor életemben először átvitorlázhattam Siófokról Tihanyba a barátnőimmel. Szólt a zene, napoztunk, lubickoltunk a tó közepén…mennyei érzés volt, még most is nagy hatással van rám, ha visszagondolok azokra a pillanatokra.

Magyarország még csak most zárkózik fel a fogyasztói társadalmak zászlaja alá. Van jövője a kézműves termékeknek a tucatárukkal szemben?

 

Nagyon remélem, hogy igen! Tudom, hogy általános tendencia, hogy több külföldi veszi ezeket a darabokat, hiszen a kézművesség miatt nem a legolcsóbbak. Bízom benne, hogy a különböző vásárok, az outlet akciók és pop-up store-ok meghozzák majd a magyar vásárlók kedvét is.

Mielőtt leülsz és nekilátsz egy új posztnak, mit csinálsz?

 

Nincs erre külön kis szertartásom, egyszerűen csak ráhangolódok az adott témára, felidézem a személyes interjú pillanatait, hogy a lehető leghatásosabban tudjam átadni azt, amit az adott alkotó képvisel.

A 2012-es évben ki volt számodra az év kézművese?

 

Tudom, hogy túl diplomatikusan hangzik, de nem tudok kiemelni egy kézművest sem, hiszen annyira szerteágazóak és sokszínűek, hogy egyszerűen nem tudok választani."

 Nagyon köszönöm a CotCotnak ezt a szuper lehetőséget!!!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek