Waternity, a szabadság divatja!

Van, amikor egy márka egy termékkel kezdődik, és van, amikor egy érzéssel. A Waternity egyértelműen az utóbbi. Vízpartok, utazások, jóga, mozgás, színek, szabadság, divat és közben egy nagyon személyes történet arról, hogyan lehet egyre inkább beleállni a saját életünkbe.

Abonyi Anita számára a Waternity nem egyszerűen ruhamárka. Sokkal inkább egy nyelv, amelyen keresztül mindazt megpróbálja megfogalmazni, amit a szabadságról, a testről, az önkifejezésről, a természetről és arról gondol, milyen érzés valóban a saját utunkat járni. Kiváltságos helyzetben vagyok, mert barátnőként beszélgettünk titkos balatoni stégekről, félelemről és vízről, testünkhöz való viszonyunkról, artwearről, fenntarthatóságról, utazásról  és persze arról is, milyen érzésből született a Waternity legújabb kollekciója.

Ha nem egy márkanévvel kellene bemutatnod a Waternityt, hanem egy érzéssel, mi lenne az?

Szerelmesnek lenni egy naplementébe. Beleveszni egy végtelen út szabadságába. Ezer fokon égni, és hagyni, hogy a szíved vezessen mindig új vizekre. A Waternity inspirációja mindig egy-egy érzés, amiből aztán életre kel egy szín, egy forma és minden, ami utána következik.

Emlékszel arra a konkrét pillanatra, amikor először megszületett benned a Waternity gondolata? Mi hiányzott akkor az életedből, vagy mire vágytál?

Valami olyasmi hiányzott, hogy formába öntsem és saját magam számára is kifejezzem azt, ami igazán meghatároz engem. Hogy összefoglaljam mindazt, amit szeretek. Ez az új identitás valójában egy óriási váltást jelentett számomra: teljesen beleálltam abba, hogy jógával és divattal foglalkozom. Vagyis abba, hogy a saját utamat választom. Szerettem volna egyetlen szóval átadni mindazt az érzést a tanítványaimnak és a ruháim viselőinek, amit én érzek: a mozgás szabadságát, a víz szeretetét, a divat összetartó erejét és mélyebb jelentését. És mindazokat az apró vagy éppen óriási tanításokat, amelyek ott lapulnak a sorok között.

Miért éppen a víz lett a Waternity egyik legerősebb szimbóluma? Mit jelent neked személyesen a víz közelsége?

Azt a hatalmas erőt jelenti, ami mindent körülvesz és ural, mégis olyan csodálatos látvánnyal és hanggal tölt fel és gyógyít, hogy legszívesebben mindenkinek receptre írnám fel. A víz félelmetes is számomra, de hiszem, hogy a félelmet végig kell engedni magadon. Farkasszemet kell nézni vele, és akkor talán egyszer oldódik és gyógyul. A víz mellett lenni nekem szerelem és terápia. Amikor a vízen lebegek, például úgy érzem, mintha mindig is oda tartoztam volna. Bárhol vagyok a világban, az első utam szinte mindig a vízpartra vezet. Számomra egyszerre végtelen erő és elbájoló, szikrázó könnyedség.

A Balaton is nagyon erősen jelen van a márka világában. Van olyan balatoni hely, ahová akkor mész, amikor inspirációra, csendre vagy egyszerűen csak feltöltődésre van szükséged?

Vannak titkos partok, igen. :) És vannak jól bevált helyeim mindháromhoz. Nekem a vízpart az irodám. A révfülöpi Császtai strand szinte mindennapos helyem. A kedvenc stégemen készítem a grafikáim és hirdetéseim nagy részét, és sokszor ott írom a szövegeket is. Ha csendre vágyom, egy örvényesi stégre szoktam kisétálni. Ha pedig nem szeretnék messzebb menni, a révfülöpi móló, ami egyébként a jógaóráim helyszíne is , tökéletes hely meditálni az órák előtt vagy után, amikor még nem indul meg körülötte az élet. Inspirációért sokszor nemcsak a Balatonhoz fordulok. Dunaparti lányként nőttem fel, így a Duna is rengetegszer adott már válaszokat és manapság egyre gyakrabban az erdők is válaszolnak. A Balaton északi partján számos varázslatos erdő van, amely segít, amikor elakadok.

Sokat utazol a nagyvilágban, de hol érzed magad a leginkább önmagadnak?

Az úton! :) De közben tanítás közben is, minden reggel a mólón. Indonéziában pedig nagyon erősen érzem, hogy van még ott dolgom. És New Yorkban biztosan. És hát… a világ olyan nagy!

„Nem a ruháról szól, hanem rólad”

A Waternity egyik gondolata, hogy „nem a ruháról szól, hanem rólad”. Mit szeretnél, mit érezzen valaki, amikor felvesz egy általad tervezett darabot?

Szabadságot. Szépséget. Végtelen lehetőséget. Azt szeretném, hogy a nők és a férfiak is úgy érezzék: a ruha kihangosítja azt az érzést, ami éppen a szívükben van. Hogy legyen egy eszköz, ami nem elnyomja vagy elfedi a külsőt, hanem kiemeli a viselője saját színeit. És ezek a színek nem biztos, hogy mindig vidámak vagy csillogóak. De éppen ettől valódiak. Ha rossz kedved van, lehet az is látható. Miért kellene feltétlenül eltakarnod?

A Waternity darabjait artwearként, viselhető művészetként határozod meg. Mikor érezted először azt, hogy számodra a ruhatervezés már nem egyszerűen divat, hanem alkotói önkifejezés?

Amikor tavaly elkezdtem az első kollekciómat valóban kifutóra tervezni. Addigra már számtalan skicc és terv készült a füzeteimben, és még több a fejemben, de valahogy korábban sosem keltek életre a papírról. Mindig is volt véleményem, amit sosem nagyon palástoltam. :) Talán ezért is vált fontossá számomra, hogy aki a ruháimat viseli, ne egyszerűen egy újabb ruhadarabot vegyen fel. Legyen története. Legyen személyisége. Méghozzá annak, ami a ruha és a viselője között együtt megszületik. Én minden nap úgy öltözöm fel, hogy van egy story a fejemben.

" Az életed a saját kifutód, és most sétálsz rajta. A jelenben. "

Van olyan Waternity-darab, amely különösen személyes számodra?

A fekete esőszettel indult el minden igazán a fejemben. Annak volt meg leghamarabb a mondanivalója is, bár nem túl vidám, ezért ez az egyik legkedvesebb darabom. Ráadásul egy olyan szett, amit szinte bárhol fel tudsz venni a világon.

Hol húzódik nálad a határ divat és művészet között, ha egyáltalán van ilyen határ?

A határ a csillagos ég. Nem, szerintem nincs határ. :) A nagy tervezők manapság szinte szobrokat építenek egy-egy modell köré. Imádom. Nyilván ezek közül sok darabot nem lehet egyszerűen felvenni az utcára, ahogy bizonyos értelemben az én kollekcióm néhány darabját sem. Már ha a normákat nézzük, de közben ma már vannak emberek, akik vakmerően hordanak bármit, bárhol. Valójában maga az alkotás és a tervezés is művészet. Inkább az a kérdés, ki meddig és hová emeli.

„A test változik. És ez így jó.”

A tánc, a jóga és általában a mozgás hosszú ideje része az életednek. Mit tanított neked a mozgás a saját tested elfogadásáról, a nőiségről vagy éppen a divatról?

A test mozdulata a legszebb alkotás. Kecsesen mozdulni, valóban odafigyelni a mozdulatra minden testet gyönyörűvé varázsol. Azt tanultam, és folyamatosan tanulom, hogy a test változik. És ez így jó. Volt már kockás hasam. Fogytam már le túl vékonyra. Voltam kerekebb. Most pedig egyszerűen meghíztam. Ha tudatosan figyelek, látom, hogyan alakul a testem attól függően, hogyan táplálom, hogyan mozgok, hogyan élek. Ezen a nyáron most ilyen. Láthatóan és érezhetően. És ezt most hagyom. Nem feltétlenül kényelmes, hiszen tudom, hogy a testem tud más formában is lenni, és azt is tudom, hogy néhány kilóval könnyebben jobban érzem magam. De most ez van. Lesz még másképp. Most pedig így van rendben. 

Számomra a testelfogadás nem azt jelenti, hogy ne törődjünk magunkkal. Sokkal inkább azt, hogy legyünk őszinték önmagunkhoz. A nőiségről pedig éppen ezen a hullámon tanultam valami fontosat a mozgás által: engedjem meg. Engedjem meg magamnak azt is, hogy ne legyek tökéletes. 

A divatról pedig azt tanította, hogy minden változik, hogy minden olyan hullámokban érkezik, ahogyan ez az elképesztően felgyorsult világ szempillantás alatt fordul. A divat Te magad vagy és csak az számít, hogy hogyan vagy egy ruhában. Hogy mit érzel, ha felveszed. Hogy a jelenben tart e. Hogy megtart e. Miből mibe mozdít. A mozgás minden kulcsa. Az energia áramlása megállíthatatlan folyamat és úgy is jó minden, ha áramlik,
ha flowban van.

A Waternitynél a fenntarthatóság nemcsak kommunikációs elemként jelenik meg. Mit jelent számodra a fenntarthatóság akkor, amikor valódi döntést kell hoznod egy anyagról, egy termékről vagy akár arról, hogy valamit inkább nem készítesz el?

Néha pontosan azt jelenti, hogy valamit inkább nem készítek el. A legutóbbi kollekciómnál például sokkal több design volt a fejemben, aztán egyszer csak úgy döntöttem: elég ennyi. Ezek a darabok szépek, egyediek, és szeretném, ha valóban megtalálnák a gazdájukat ahelyett, hogy újabb és újabb ruhák készülnének csak azért, hogy bemutassuk őket. Egyre többször döntök így.

Éppen ezért készülnek a Waternity-darabok is nagyon limitált mennyiségben. Nem szeretném feleslegesen halmozni a ruhákat, kiegészítőket és eszközöket. Az anyagválasztásnál is igyekszem erre figyelni: vannak darabok, amelyek olyan különleges anyagokból készülnek, amelyeket más talán már kidobott volna; a jógamatracok és jógaruhák újrahasznosított anyagokat is használnak, a táskák pedig 100% organikus pamutból készülnek. Minden döntésnél próbálok a legapróbb részletig odafigyelni.

Nemrég megszületett a Waternity legújabb kollekciója is. Mi hívta életre? Milyen érzésből, történetből vagy éppen életszakaszból születtek ezek a darabok?

Ezek a darabok légiesen könnyűek, és szinte minden oversize. Azt hiszem, elsősorban a kényelem iránti igény hívta életre őket. Olyan ruhákat szerettem volna tervezni, amelyek nemcsak ápolnak és eltakarnak, hanem coolak, lezserek, kényelmesek, és közben statement darabok is. A legutóbbi utazásom biztosan mélyen inspirált. Rengeteg színt láttam. És közben arra gondoltam: hiába viselünk kívül megannyi színt, ha belül minden silány. Én valahogy mindig látom a színeket az emberekben. Szinte a gondolatbuborékot is a fejük fölött. Talán ezért is született most kevés szín, viszont annál több mondanivaló került a pólókra.

Ha egyetlen érzést vagy gondolatot szeretnél, hogy valaki magával vigyen a Waternity világából, mi lenne az?

Az első szabad mozdulat önmagad felé a ruhák által. 
Amikor táncba hívod önmagad.

Talán ez az a pont, ahol a Waternity története összeér mindazzal, amiről valójában szól. Mert lehet beszélni ruháról, szabásvonalról, textilekről, kollekciókról és divatról, de Anita mondatai mögött újra és újra ugyanoda érkezünk vissza: a mozdulathoz.

Ahhoz a pillanathoz, amikor valaki egyszer csak nem azt kérdezi többé, hogy mit vár tőle a világ, hanem azt, hogy ő merre szeretne továbbindulni. Lehet, hogy ehhez néha egy vízpart kell. Néha egy repülőjegy. Néha egy jógaóra egy csendes mólón. És néha egyszerűen csak egy ruha, amelyben egy kicsit közelebb kerülsz ahhoz, aki valójában vagy.