Nemrég megakadt a szemem egy olyan táskán, amit gyönyörű kék hímzés díszített. Ez a szépség egyből felkeltette a kíváncsiságomat, így megkerestem az alkotót, Meilinger Zitát, hogy mesélje el nekem a történetét…bevallom, ennyire szerteágazó életúttal ritkán találkoztam eddig.
Zita gyerekkora óta szeretett rajzolni és festeni, varrni viszont csak 15 éves kora körül kezdett. “Abban az időben még nem volt ennyi butik és pláza a városban, nem nagyon lehetett beszerezni azt, ami igazán tetszett. Volt nekem egy rövid ujjú parasztingem, de én szerettem volna egy hosszú fazont is, így valahogy lemásoltam a szabásmintát és megvarrtam magamnak, persze még elég kezdetlegesen”. Zita a gimnázium után elvégezte a szíjgyártó-nyerges OKJ-s iskolát, majd az egyetemen antropológiát tanult, de sminkesnek és stylistnak is kiképezte magát. Ugye mondtam én, hogy nem egy szokványos sztoriról lesz szó…gondolom bennetek is felmerül a kérdés, hogy a varrás mikor került igazán az előtérbe?!
“A varrással komolyan még csak egy éve foglalkozom. A PORTZ medvékkel kezdődött minden, egyszerűen szerettem volna, hogyha van egy olyan figura, amivel be tudnak azonosítani. Majd jöttek a BUBA babák, párhuzamosan velük együtt pedig a textiltáskák.” Ezekre a munkákra az a legjellemzőbb, hogy nincs két egyforma darab, hiszen a legtöbben egyedi dolgokat szeretünk vásárolni. A figurák kapcsán egyébként nem tudtam eldönteni, hogy azok kifejezetten gyerekeknek készülnek-e vagy sem, de Zita azt mondta, hogy több felnőtt visszatérő vásárolója is van, akik nem csöppségeknek viszik a macikat és babákat.
A gyönyörű táskákra visszatérve, az alkotó kitalált pár fazont, amit aztán anyagában, díszítésében variál. "Szeretem a többfunkciós táskákat, lehessen kézben, vállon, oldalt, vagy keresztpántosan hordani”. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert szerintem elég sokan vagyunk úgy vele, hogy ha már kiadunk egy kisebb összeget egy táskára, mert bizony az általában nem egy olcsó mulatság, akkor az ne csak szép legyen, de a lehető legkényelmesebb is. Tagadjuk vagy sem, de a fél életünket belepakoljuk, ezért még fontosabb, hogy ne fájduljon meg tőle a hátunk például egy óra gyaloglás után!
Ha szeretnétek beszerezni ezek közül a textiltáskák közül egyet, vagy akár pár darabot, akkor azt minél előbb tegyétek meg, mert Zita elárulta, hogy lassan szeretne áttérni a kézzel varrt bőrtáskákra, felhasználva ezzel a szíjgyártó-nyerges iskolában szerzett tapasztalatait. “ Én még egy éve csinálom csak ezt, de tudom, hogy nem akarok ebben maradni, fél éve sem ez volt ami jelenleg, és tudom, hogy néhány hónap múlva sem ez lesz, amit most van”. Zita tehát folyamatosan kutat, keres, kísérletezik és megújul, de épp aktuális kínálatát megtaláljátok a meskán, az etsyn, vagy a blogján. A legfrissebb információ pedig, hogy ti is készíthettek saját kezűleg ilyen szépségeket, például az alábbi dolgokat, ugyanis ő is, csak úgy, mint én, ott lesz az Ötletek boltja által szervezett karácsonyi workshopon.
Kommentek