Az előző héten kezdtem el beszámolómat a nagy Toszkán körutamról, hangulatos képekkel, amiket itt meg is nézhettek. Akkor Siena és San Gimignano volt a középpontban, most pedig Pisa, egy kis tengerpart és Volterra következik. 
Pisa nem azok közé a városok közé tartozott, ami annyira lenyűgözött, de azért jó volt megnézni azt a bizonyos ferde tornyot. Nagyon vicces volt, hogy rengetegen támasztották meg egy fotó kedvéért a a dőlni látszó nevezetességet...igazából pont déltől, a legnagyobb melegben voltunk ott, így a gondolataim elég hamar elterelődtek, és alig vártam, hogy megérkezzünk a tengerpartra.
Fotó: Szabó Zsuzsi
Fotó: Letfusz Kata
A tengert és a napernyők birodalmát Castiglioncello partjainál pillantottuk meg, és bár nagyon hideg volt a víz, megküzdöttünk vele, mert tombolt a kánikula. Isteni, üdítő érzés volt! Túl sok minden ott nem történt, csak szívtuk magunkba a napfényt, olvastunk, élveztük a sziesztát, este pedig indultunk vissza a szállásra.
Fotó: Letfusz Kata
Másnap pedig már számomra egy izgalmasabb várost néztünk meg, ahol szerintem találkoztam Pinokkió Geppetto-jával is, megtaláltam a számomra legkedvesebb türkiz tárgyat, és ismét jó sokat gyalogolhattam felfelé...ez Volterra, ami gyönyörű magaslatokban terül el.
Az etruszk város még ma is több helyen őrzi ókori falait és maradványait. Imádtam ezt a helyet, ahogy a szűk utcákon, a magas épületek között járt a szellő, közben minden lépésnél rácsodálkoztam valamire, vagy valakire hiszen rengeteg művész ember él ott, így találtam rá Geppetto-ra is:)
De nem csak Ő alkotott éppen akkor, amikor arra jártam...szinte lüktetett ez a kis város az energiáktól. Fiatalok és idősek egyaránt tevékenykedtek...Volterra egyébként híres a kőfaragóiról, akik több mint 2500 éve készítenek szobrokat és más műalkotásokat a közelben bányászott alabástromból. Ebből készült a kedvenc türkiz szívem is:)
Szóval egyszerűen magával ragadott ez a délután, de itt még nem ért véget a nap, mert hazafelé megálltunk, és a lemenő napfényben fotóztuk az aranyló tájat, na és egy kicsit magunkat is. Folyt.köv.!
Fotó: Szabó Zsuzsi
Fotó: Letfusz Kata
Kommentek