Ármin születése óta a legnehezebb feladat számomra, hogy összhangba kerüljön az összes női szerepköröm. Szerintem ez kemény életfeladat, ami nem megy csak úgy, egyik hétről a másikra. Néha teljesen össze vagyok zavarodva és vannak napok, amikor tisztábban látom a dolgokat, könnyebben kapcsolok egyik szerepről a másikra.
A szülés előtt még nem lehet elképzelni, mekkorát fordul a világ, amikor már nem csak a jól megszokott és működőképes párosotok, hanem egy kis manó is veletek él. Totálisan felborít mindent, és teljesen új életritmust kell kialakítanod, amiben az a legnehezebb, hogy nem te diktálod a lépéseit, hanem leginkább ő. Így válik egy szimpla feladat, mint például a főzés, lehetetlen feladattá, vagy legalább is 5-6 órás munkává a szokásos 1 helyett...és arról ne is beszéljünk, hogy sokkal gyorsabban is telnek az órák, egyszerűen semmire sincs idő:(
A Nőknél komplikált kérdés, a gyerek melletti munkavállalás. Én úgy terveztem, hogy Ármin születése után ( a szokásos 6 hét elteltével ) is dolgozni fogok, pluszban természetesen blogolok is. Nem azért, mert karrierista vagyok, csak nem szerettem volna beleesni abba a csapdába, hogy csak a gyerek létezik és megszűnik körülöttem a világ, mert szerintem az egyenes út a depresszió mély bugyraiba. Muszáj megtartani magadból azt a kis magot, aki valójában vagy, tenni magadért is, hogy ezekkel fel tudj töltődni...utána tudsz csak adni magadból csupa jót!
Ezt nagyjából sikerült is megvalósítanom, persze a hatékonyságom ennél azért korábban jobb volt, de remélem, hogy ez javulni fog...már csak plusz egy óra alvás is rengeteget segítene éjszaka:) Nagy szerencsém, hogy szabadúszó vagyok, és több az online, otthonról is végezhető feladatom, de semmi sem működne, ha nem lennének segítségeim! Elképesztően sokat segít nekem a Nagymama, vagyis Anyukám, akinek sokszor irigylem az energiáit...bármire képes, ha az unokájáról van szó:)
Mondjuk, hogy a rengeteg szervezéssel és segítséggel együtt nagyjából pipa az Anya szerep és az Önmegvalósítás ( a szó legszebb értelmében ), de akkor még mindig ott van egy harmadik szerep, a Társ, akit választott a párja. Na, hát azt nem gondoltam volna, hogy ennyire megterhel egy kapcsolatot a baba érkezése.
Nagyon jól megvagyunk Ricsivel, és mindketten tudjuk, hogy túl leszünk a nehezén, hiszen nagyon mély és őszinte a kapcsolatunk, de hát akkor is...borzasztó nehéz egy kis energiát is kifacsarni magamból a nap végén, amikor leginkább egymással tudnánk foglalkozni. Pedig nagyon szeretnék rá ugyanúgy figyelni és foglalkozni vele, mint eddig...ki is találtuk, hogy idén nyáron a lehető legtöbbet utazunk majd, kicsiket és hosszabbakat, hogy kiszakadva a mindennapos, örlő feladatokból, igazán feltöltődjünk együtt, hárman!
Mert csodás dolog ám, hogy egy Család lettünk, és hogy egy ilyen édes kisfiú született hozzánk, akinek a legnagyobb örömmel mutatjuk meg a világ szépségeit...csak valahogy még bele kell rázódni ebbe az új életbe, hogy összhangba kerüljön minden, és jobban tudjuk élvezni így az életet, az örökös szervezések és feladatkipipálások helyett.
Menta ruhák: NON+
Cipő: Sanuk
Babakocsi: Mamas & Papas
Fotók: Arató Vivien
Kommentek