Ez a poszt biztos, hogy az egyik kedvencem lesz a sok száz közül, amiket írtam, több okból is! Egyrészt, egy nagyon kedves régi ismerősöm történetét mutatom be nektek, másrészt ez a történet nagyon emberi, küzdelmes, és a legfontosabb dologról szól az életben, önmagunk megismeréséről, harmadrészt pedig isteni finom házi és egészséges kencékről, vagyis tunki - tunkik-ról is szól:)
Kingával együtt voltunk szerkesztők jó sokáig a Viva Tv-ben. Mindketten szerettük, sokat tapasztaltunk, és ahogy annak lennie kell, kinőttük. Utána ő még több évig dolgozott ebben a munkakörben különböző csatornáknál, de egyre jobban érezte lelkileg, hogy már nem szeretne ezzel foglalkozni...később kiderült, ennek sajnos komolyabb testi jelei is voltak már, csak egyenlőre észrevétlenül.
" A tévézést már 2-3 éve nem élveztem igazából, minden egyes új műsorral kapcsolatban elhitették velem és én is magammal, hogy ez most más lesz: nem kell éjjel-nappal robotolni, értéket fog képviselni, időben kifizetnek... stb.. Hát végül ez sosem teljesült, mindeközben én is sokat változtam, formálódott az értékrendem és egyre kevésbé fért bele a tévés morál. A végső lökés a váltás felé az volt, amikor 2015 őszén egy endometriózis nevű nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak nálam. Ez egy olyan betegség, aminek a pontos okát és gyógymódját még nem ismerik de cisztákhoz, belső gyulladásokhoz, meddőséghez vezet. Sajnos egyre gyakoribb és sok nő (ahogy én is) évekig él úgy együtt vele, hogy nem is tud a létezéséről. Hosszas kutakodás után arra biztosan rájöttem, hogy a teljes életmód váltás tud leginkább segíteni és persze a stressz kizárása, így egyértelműen tudtam, hogy a tévézésnek végleg befellegzett az életemben.
Közben a szerelmemmel megjártuk Indiát, volt szerencsénk találkozni a Himalája lábánál élő Tibeti szerzetesekkel, sőt Őszentségével, a 14. Dalai Lámával is, így ezek az élmények is még közelebb hoztak a saját utam megtalálásához. Most pedig már, túl az endometriózis műtéten és a tunki-tunki megszületésén sok új út és lehetőség nyílt meg előttem, amiknek nagyon örülök. " - meséli Kinga.
Ebben most 100% - osan megtaláltad magadat?
Most ebben az életszakaszomban nagyon élvezem a tunki-tunki életérzést:) Kiélhetem benne a kreativitásom, bele tudom tenni a szívemet, női energiáimat, teljesen önazonosnak érzem, azt amit előállítok. Abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy később nem fogom-e unni a tunkik gyártását de úgy érzem ez egy nagyon szuper brand és jó kiindulási alap lehet majd más projektekhez is, már most egy csomó más ötletem is van.
" Azáltal, hogy meg mertem lépni és belevágtam ebbe, most már felbátorít engem a továbbiakban is arra, hogy higgyek magamban és cselekedjek, hogy merjem elhinni, hogy a munka tényleg lehet öröm és önmegvalósítás. "
Mikor készítettél először ilyen finom vegán krémet?
Hmmm…szerintem ilyeneket 2 évvel ezelőtt készítettem először és azóta sokat változtak annak tükrében, hogy egészségem megóvása érdekében sok mindenről le kellett mondanom, illetve a folyamatos kísérletezés során mindig változtattam valamin.
Magadtól találod ki a recepteket?
Igen, ezek mind az én receptjeim, de az alapja sok esetben egy már meglévő recept volt, főként, amiket Steiner Kristóf barátom konyhájában kóstoltam és azokat gondoltam tovább. Például a mogyorós zölborsókrém eredetileg Kristóf Luca barátnőjétől jött de akkor ők citrommal, sóval, borssal, fokhagymával, esetleg mentával készítették. Ahogy Kristóf mondani szokta én mindenbe megpróbálom a mogyorót, mert annyira szeretem, így került bele az én verziómba végül a mogyoró, a vöröshagyma, petrezselyem. A másik nagy kedvenc az indiai vöröslencsekrém, aminek az alap ötletét, a mindenki által jól ismert dahl adta, amit én is imádok. Ezt szerettem volna krémként, a saját ízlésvilágomnak leginkább megfelelően létrehozni, szerencsére másoknak is nagyon ízlik.
Ki vagy mi inspirált Téged a tunki - tunki megszületésében?
Nagyon örülök ennek a kérdésnek :) Szerintem még csak főzni sem kezdtem volna el ha nem hoz össze az élet a drága barátommal Steiner Kristóffal, aki egy igazi gasztrohős számomra. Titulálták már őt a vegán Jamie Olivernek is, nem véletlenül, amilyen könnyedséggel, egyszerűséggel, sebességgel és kreativitással képes 1 óra alatt az asztalra rittyenteni egy mennyeien finom 4-5 fogásos vegán vacsorát, az elképesztő! Ha az ő ételeit fogyasztjuk, soha nem hiányzik senkinek a hús és a tejtermékek, általában nemtől és kortól függetlenül mindenkit levesz a lábáról.
Na nekem olyan nagy szerencsém van ebben az életemben, hogy Kristóf az egyik legjobb barátom és lelkitársam és számtalanszor tudtam vele együtt főzni, gyakorlatilag az évek során tőle tanultam meg főzni.
" Ő inspirált engem arra, hogy úgy tekintsek a főzésre mint, ahogy a festő egy üres vászonra, egy lehetőségként, ahol kifejezhetem önmagam, ahol alkothatok, szívemet-lelkemet beletéve. És, ami még nagyon meghatározó volt, hogy szépen lassan a hús és később a tejtermékek elhagyására is Ő inspirált. "
Nem azért mert mindig elmondta, hogy milyen rossz a szegény állatoknak, hanem mert a puszta létezésével és az ételeivel erre ösztönzi a környezetét, mert rögtön millió csodás alternatívát mutat és nem azon rugózik, hogy milyen szörnyű a helyzet és milyen gonoszság a húsevés. Nekem is csak akkor beszélt a vegánságról ha konkrétan kérdezgettem erről, de akkor őszintén elmesélte nekem mi folyik az üzemekben, hogy bánnak érző élőlényekkel úgy, mint egy darab élettelen tárggyal. Sokan szeretnek ezzel nem szembesülni de szerintem akkor lehet felelősségteljes döntés hozni arról, hogy mivel szeretnéd táplálni a tested ha tisztába vagy tényekkel. Mivel én állatbarát embernek tartom magam, egyre rosszabbul éreztem magam húsevés közben, már nem tudtam elkülöníteni a finom falatokat a mögöttük rejlő szenvedéstől és kínhaláltól.
Másik ember, aki nagy hatással volt rám, Árvai Nóra, aki pszichológus, szomatoterapeuta, perinatális szaktanácsadó, szakíró. Ő maga is keresztül ment az endometriózissal való küzdelmes úton, és sok orvosi beavatkozás után úgy döntött saját magát fogja meggyógyítnai. Azóta már nők százainak segít saját módszerével gyógyulni, többek között nekem is. Egyik könyve, " Az igazi endometriózis diéta " című, az ami különösen sokat segített és inspirált. Ebben a könyvben arra ösztönzi az embereket, hogy úgy gondoljanak a zöldségekre, gyümölcsökre, magvakra, gabonákra és más alapanyagokra mint gyógynövényekre, a könyvben részletesen leírja melyik miért jó nekünk és mik azok, amiket endometriózis esetén messziről kerülni kell.
Mielőtt ezt a könyvet olvastam rengeteg egymásnak ellentmondó információval találkoztam a neten és az orvosok is mind mást mondtak, sokszor sírtam a konyhában elkeseredetten, hogy ez nem igazság, hogy én most már semmit sem ehetek. Aztán a könyv elolvasása után erre is úgy tekintettem mint egy kreatív kihívásra, hogy én elkészítsem az endometriózis diétába is beleillő finom fogásokat. A legnagyobb problémát a reggeli okozta, mert nekem a reggeli azt jelenti, hogy egy teljes kiőrlésű pirítóst jól megkenek valami fincsi krémmel – de a diétának megfelelő szendvicskrémeket nem kaptam sehol ráadásul mind eszméletlen drága is volt. Hát így született meg a tunki-tunki:)
És végül de nem utolsó sorban a Szerelmem inspirált engem (aki már azóta a vőlegényem lett), nélküle egyáltalán nem valósulhatott volna meg, mert sem anyagilag sem lelkileg nem éreztem volna ez erőt mindehhez. Ő végig arra bátorított, hogy vágjak bele, hitt bennem és mellettem volt a legnehezebb pillanatokban is, ahogy most is mellettem van a piacon és ő is élvezi a tunki-tunki sikerét, szerencsére ő is a sajátjának érzi az egészet :) Anyukám is rengeteget segít nekem, mindenben támogat! Sokszor a kencék készítésénél és eladásánál is ott van! Nagyon hálás vagyok nekik <3
Milyen ízeket találunk most nálad?
Jelenleg van a repertoárban mogyorós zöldborsókrém, indiai vöröslencsekrém, humusz, szilva csátni és kókusztejes mogyorókrém. Plusz házi krékert is készítek, ami az egészséges nasi, tunkoló eszköz:)
Hol lehet találkozni veled és kóstolni?
Minden vasárnap kint árulunk a Pancs- gasztroplaccon 9-14 óráig, ott lehet kóstolgatni és beszélgetni, elég sokat tudok beszélni a kis „gyerekekről” :) Aki pedig nem tud kijönni keressen meg a facebookon és házhoz is tudom utaztatni a kis finomságokat!
Én már végigkóstoltam mindent, és tényleg naaagyon finomak, pláne a kis krékerekkel. Frissek, ízletesek és tele vannak szeretettel <3
Kommentek