Biztos veletek is előfordul, hogy annyira megtetszik egy rajz vagy festmény, hogy teljesen eggyé váltok vele, és azon tűnődtök milyen is lehet abban az elképzelt világban élni. Ilyenkor egy kicsit ismét gyereknek érzem magam, hiszen életre kel a fantáziám és azon kapom magam, hogy kikapcsolva a külvilágot teljesen beleélem magam az általam szőtt történetbe. Legutóbb akkor éreztem ezt, amikor Róth Anikó munkáit csodáltam meg, ezért, hogy megismerjem azt, aki kiváltotta bennem ezt az érzést, megbeszéltem vele egy találkozót, és készítettem vele egy interjút.
Anikó, mi a pontos titulusod? Festő, grafikus vagy illusztrátor?
Ez egy nehéz kérdés, mert igazából én nem szeretem bekategorizálni magamat. Mindegyik területen dolgozom.
Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
A rajzolás és a festés mindig is érdekelt, ezért próbáltam ilyen irányba tanulni. Felvételiztem az Iparművészeti és a Képzőművészeti Egyetemre is, de nem voltam elég kitartó, ezért mindkettőt csak egyszer próbáltam meg…aztán valahogy ezek nélkül is elértem a célomat.
Mi volt az az első momentum, amire úgy gondolsz vissza, hogy akkor indult el igazán a karriered?
Körülbelül tíz éve, amikor a Duna-parton még voltak árusok, az egyik ottani kereskedő kezdett el vásárolni tőlem képeket. A fő profilom akkor a selyemfestés volt, mégpedig kendőkre, mert neki az tetszett a legjobban, szóval azok a termékeim kerültek először kereskedelmi forgalomba. Ezután több üzlet is árulta a munkáimat, majd önállóan jártam a vásárokat, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nem nagyon veszik a kendőket. Ezért, 7-8 évvel ezelőtt, elkezdtem más irányba gondolkodni, rájöttem, hogy olyan apróbb termékeket kellene készítenem, amiket többen és jobban tudnak majd használni. Így születtek meg a képeslapjaim, a könyvjelző naptáraim, a sima és határidőnaplóim, majd később jöttek a kitűzők. Ezek mellett pedig mesekönyveket is illusztrálok, és természetesen megmaradt a festés is.
Mi jellemző leginkább a képi világodra?
Gyerekkönyveket illusztrálnom például nem mindig egyszerű, mert sokan ugyan azt látják, hogy milyen bájosak a képeim, de egy felnőttesebb vonal is van bennük…ezért néha nehéz átállnom a teljesen gyerek szemléletre. Szóval ez a kettősség, a gyerek és a felnőtt világ egyvelege járja át az alkotásaimat.
Mi szokott inspirálni?
Igazából minden, hiszen van egy világ, amiben élünk, ez nyílván hatással van rám, de közben dolgozik a fantáziám is, ezt a kettőt összegyúrom és megrajzolom vagy megfestem. Szeretem Budapestet, nagy kedvencem a Dohány utcai Zsinagóga épülete, vagy a trolik, de van egy sapkás, kicsit franciás férfi figura is, ami többször is előfordul a képeimen. Régebben például az utazásaimra mindig vittem vázlatfüzetet, hátha majd megszáll az ihlet, aztán soha nem rajzoltam semmit, itthon viszont merítettem ezekből az élményekből is.
Muszáj megkérdeznem, hogy miért kezdtél el pandákat is festeni, hiszen az elmondottak alapján nem nagyon vágnak a profilodba ezek a macik?!
Korábban dolgoztam egy koreai cégnek, pólókat terveztem nekik, aztán jött a pekingi olimpia, aminek az egyik jelképe a panda volt. Akkor megint felkértek arra, hogy készítsek nekik pólókat, ezúttal pandás grafikával, akkor jöttem rá, hogy milyen cuki állatok is ők, így a mai napig szoktam festeni.
Hogy zajlik nálad a munkafolyamat?
Otthon van egy nagy asztalom, ott szoktam általában dolgozni. A határidőnaplókból két fajtát is forgalmazok, az egyik spirálos, a másik a cérnafűzött. A kötészeten kívül, amit két külön cég végez, mindent én készítek, tehát én tervezem meg, hogy milyen elosztású legyen a belső füzet, hogy milyen legyen a formája, lekerekített vagy szögletes és hogy belül milyen grafika legyen.
Nem szokott gondot okozni a magánéletedben, hogy folyamatosan otthon dolgozol?
Megtanultam már, hogy mikor kell a munkámra koncentrálni és mikor kell egy kicsit abbahagynom, hogy másra is jusson időm. Általában napközben otthon vagyok és dolgozok, de természetesen van hogy felállok és beteszek mondjuk egy mosnivalót…estére viszont próbálok mindig valamilyen programot szervezni magamnak. Egyébként szerencsésnek tartom magam, hogy a hobbim egyben a munkám is.
Megrendelésre szoktál dolgozni? Mennyire lehet neked megmondani, hogy mit fess meg?
Én mindig azt szoktam mondani annak, aki rendel tőlem, hogy ha rám bízza, akkor biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz, mert nem köt meg, és szabadjára tudom engedni a fantáziámat. Ha konkrét elképzeléseik vannak, általában azokat az eddigi képeimből merítik, ezt azért nem szeretem, mert így nincs lehetőségem újat alkotni.
A beszélgetés végén természetesen Anikó lelkére kötöttem, hogy amint kész vannak a legújabb pandás határidőnaplói, azonnal szóljon, mert egyet mindenképp be kell szereznem! Egyszerűen imádnivaló minden, amit láttam tőle, a festményeiből sugárzik a jókedv és egyfajta pozitív szemlélet, talán éppen ezért is tudok és szeretnék még sokszor elveszni bennük. Ha ezzel ti is így vagytok, akkor kukkantsatok be például a Buborék boltba, és a Pro Forma vagy az Originart galériába. Annyit pedig már most elárulhatok, hogy hamarosan, egy közös játékban nyerhettek majd egy szépséges, limitált szériás naplót Róth Anikótól.
Kommentek