Szerintem életem legemlékezetesebb napja lesz 2016. január 23-a, ugyanis délután 14:38-kor megszületett a kisfiúnk, Schallinger Ármin:) Azon a szombaton épp szülésfelkészítő tanfolyamunk utolsó szakaszába léptünk, amikor Ő bizony jelzett, hogy bár egy hónappal korábban, de szeretne Világra jönni!
Már négy hete, hogy ezzel a gyönyörű és egészséges csodabogyóval Családot alapítottunk! Imádjuk minden egyes porcikáját és mozzanatát, órákig le tud kötni, ha csak nézzük, ahogy szuszog:) Szépen növekszik és napról napra kezdünk beleszokni a szülői feladatokba...korábban például nem gondoltam volna, hogy képes leszek felkelni és magamhoz térni hajnali 3-kor...meg ilyen keveset aludni:)
Mint ahogy arra se gondoltam, hogy semmi sem úgy alakul majd a születése kapcsán, ahogy szerettük volna... Mondanom sem kell, nagyon megijedtünk, hiszen még csak a 34. hetes és hat napos terhes voltam, amikor egyszer csak az addig teljesen zavartalan terhességem felborult, és szép lassan elkezdtem kicsit vérezni. Úgy, ahogy éppen voltunk, rohantunk a Szent Margit Kórház ügyeletére, ahol alapvetően is szülni szerettem volna. Persze pont másnap volt ügyeletes a választott orvosom és szülésznőm, úgyhogy teljesen idegen orvosok vettek kezelésbe, hozzá kell tennem, profin és gyorsan!
Hamar kiderült, hogy elkezdett leválni a méhlepényem, és azonnal meg kell császározni, hogy mindketten egészségesek maradjunk. Én életemben ennyire még nem féltem! Kórházban sem voltam még szerencsére, nem hogy sürgősségi műtéten. Visszagondolva örülök, hogy ennyire gyorsan történt minden, hiszen egyáltalán nem tudtam felfogni semmit az egészből. Később visszanéztük, hogy kb. 1óra 15 perc telt el az otthoni elindulásunk és Ármin születése között!
Az altatás miatt semmire sem emlékszem a műtétből, arra ébredtem, hogy Ricsi, a párom, fogja a kezem az ágyam mellett. Persze egyből azt kérdeztem, hogy van a gyerek, és szerencsére megnyugtatott, hogy teljesen egészséges, csak a súlya pici, így inkubátorba tették. Pár óra múlva már láthattam, éjjel pedig meg is foghattam és magamhoz szoríthattam:)
Az egész olyan volt, mintha egy rossz álom lenne, nem akartuk elhinni, hogy ez történt, hiszen tényleg minden leletem és vizsgálat tökéletes volt. Azóta sem kaptunk választ arra, hogy mitől kezdett el leválni a méhlepény, de állítólag ezt nem is lehet megmondani. A lényeg az, hogy ez a tápláló szerv már elöregedett, meszesedett, így nem táplálta megfelelően a babát...belegondolva, rosszabb lett volna, ha a maradék öt-hat hétben így marad a pocakomban a gyerek, így végül a lehető legjobban alakult minden!
Annyi nehézség még volt, hogy mivel a Margitban nincs koraszülött osztály, ezért Ármint átszállították a János Kórházba, ahol van, így speciálisabb körülmények között, a legnagyobb biztonságban lehetett. Eleinte csak látogatni tudtuk, aztán később " beköltöztem " hozzá még egy hétre egy szobába, ahol már együtt lehettünk és végre elkezdhettünk ismerkedni egymással. El kellett érnie a 2kg-ot, akkor jöhettünk haza, végre:)
Így indultunk tehát, a tervezett, természetes és nyugodt szülés helyett...tudom, az élet teljesen kiszámíthatatlan...mindenesetre meghatározó élmény volt, amit még időbe telik majd feldolgozni, az egészen biztos, de nagyon örülök, hogy már minden rendben van!
Nagyon hálás vagyok Dr. Telek Tamás profi munkájának, aki végül épp ügyeletes volt és megműtött, és az összes nővérnek és doktornak a János Kórház koraszülött osztályán. Dr. Balogh Beatrixot, akit én választottam, pedig nem igen ajánlom a leendő édesanyáknak, mert szerintem lehetett volna sokkal körültekintőbb...illett volna észrevenni, hogy a gyerekem súlya nem éri el a megfelelő állapotát a korához képest, a meszesedésről nem is beszélve. De szerencsére ez már a múlt.
Azt pedig szavakkal ki se tudom fejezni, milyen boldogsággal tölt el, hogy egy Család lettünk, és hogy teljes kitartással, szoros együttműködésben kezeltük, bírtuk ki a történteket:) Köszönöm! Fogadjátok hát sok szeretettel Ármint, akit a jövőben többször is láthattok majd, hiszen mostantól Ő is a PandArte életérzés képviselője!
A fotókat köszönöm Judit Maruszky Photography-nak <3
Kommentek